Már több, mint egy év eltelt!
Lehet, hogy olyan témába vágom a fejszém amibe jelen állapot szerint nem kellene,
de hátha egy kis szép múlt idézés annyira nem fog rosszul elsülni.
Franciaország, tavaly nyár, július 14 és 26 között (az EB tovább tartott de a magyar érdekeltség
ez a két időpont közé szorult) talán az egész ország foci lázban égett, de Budapest biztosan.
A körúton a szurkolók vonulása, a közös meccsnézések, felejthetetlen élmények maradnak,
legalábbis számomra.
Kezdjük kicsit korábban, abban a pillanatban mikor Törökország azzal a szabadrúgás góllal biztosította a helyét, mint a legjobb harmadik és ezzel Magyarországot elütve a biztos kijutástól azt éreztem, hogy megint várhatunk, hogy kijussunk valahova és az én életemben vajon mikor lesz az, hogy láthatom a saját országom válogatottját EB-n vagy VB-n ,
de aztán jött a pótselejtező és Norvégia. Az "álomsorsolás", ahogy egy norvég riporter fogalmazott nem sült el olyan jól
az északiaknak, nem úgy mint nekünk. A kinti 0-1 és az itthoni 2-1 után 3-1-es összesítésben kijutottunk az
Európa-bajnokságra. Hát én akkor éjjel alig tudtam elaludni, de hát az éjjel soha nem érhet véget.
Eljött a június és az egész ország várta, hogy mi fog történni, leszereplünk ahogy ez már szinte megszokott vagy a mennybe mennek a fiúk és szerencsére az utóbbi történt.
Azt a képet, hogy Magyarország csoportelsőként jutott tovább sosem fogom elfelejteni, ahogy az összes gólt sem
és az összes meccset sem.
Június 14. Auszria - Magyarország 0-2
Az első mérkőzésünk labdarúgó Európa-bajnokságon 1972 óta (akkor egyébként 4.helyen
végzett a válogatott). Nagyon nagy izgalmakkal vártam és nem indult túlságosan jól számunkra,
de Szalai és a végén Stieber góljaival megnyertük a mérkőzést és ekkor elindult a tombolás az
egész országban.
Június 18. Izland - Magyarország 1-1
4 nappal később Izland következett. Az orosz bírónak köszönhetően az izlandiak szereztek vezetést
és egészen a 90.percig bírták a szigetországiak. Akkor jött az öngól és nálunk elment az áram.
De szerencsére vissza is jött ugyanis valószínűleg miattam mehetett el, mert valami kábelt kihúztam
a nagy örömben illetve több "örömütést" mértem a falakra.
Június 22. Magyarország - Portugália 3-3
Habár nem nyertünk újabb 4 nap elteltével, de a későbbi győztes Portugália ellen elértünk egy
fantasztikus 3-3-as döntetlent. És ha az az Elek lövés bemegy...
A mérkőzés Dzsudzsák Balázs és Cristiano Ronaldo párharcaként is tekinthető ugyanis mindketten két-két gólt szereztek.
Erről a meccsről származik Ronaldo híres hisztije és toporzékolása.
Június 26. Magyarország - Belgium 0-4
Az akkori ranglista vezető belgák ellen már a nyolcaddöntőben léptünk pályára.
A belgák a 10.percben megszerezték a vezetést majd itt is ott is helyzetek után a 78.percben
döntötték el végleg a találkozót. Ezután a kitámadó magyar csapat még két gólt kapott,
de ekkora különbség nem volt a két válogatott között.
Annak ellenére, hogy a vége nem volt túl szép (igaz nem volt megérdemelt ekkora vereség),
de számomra és szerintem mindenki számára az volt, végre először igazán büszkék lehettünk hazánk
labdarúgóira (bár korábbi meccseken is azok lehettünk) és az, hogy Marseille utcáit bevették a magyar szurkolók és vonulva mentek a stadionig ami aztán világhírnévre kelt,
hát az felejthetetlen volt szintén, mint a tavalyi nyár eseményei.
Köszönöm,hogy végigolvastátok ezt az inkább sport rajongóknak szóló cikket.
Ne felejtsük,hogy az éjjel soha nem érhet véget még ha most elkezdett virradni és nem épp
a legjobb időszakon van túl a labdarúgás.
Ha tetszett írjátok meg, kövessetek Instagramon, Facebookon ,Ask.fm-en és mindenhol ahol lehet
és osszátok meg a bejegyzéseket.
Hamarosan találkozunk!
Sziasztok!
de hátha egy kis szép múlt idézés annyira nem fog rosszul elsülni.
Franciaország, tavaly nyár, július 14 és 26 között (az EB tovább tartott de a magyar érdekeltség
ez a két időpont közé szorult) talán az egész ország foci lázban égett, de Budapest biztosan.
A körúton a szurkolók vonulása, a közös meccsnézések, felejthetetlen élmények maradnak,
legalábbis számomra.
Kezdjük kicsit korábban, abban a pillanatban mikor Törökország azzal a szabadrúgás góllal biztosította a helyét, mint a legjobb harmadik és ezzel Magyarországot elütve a biztos kijutástól azt éreztem, hogy megint várhatunk, hogy kijussunk valahova és az én életemben vajon mikor lesz az, hogy láthatom a saját országom válogatottját EB-n vagy VB-n ,
de aztán jött a pótselejtező és Norvégia. Az "álomsorsolás", ahogy egy norvég riporter fogalmazott nem sült el olyan jól
az északiaknak, nem úgy mint nekünk. A kinti 0-1 és az itthoni 2-1 után 3-1-es összesítésben kijutottunk az
Európa-bajnokságra. Hát én akkor éjjel alig tudtam elaludni, de hát az éjjel soha nem érhet véget.
Eljött a június és az egész ország várta, hogy mi fog történni, leszereplünk ahogy ez már szinte megszokott vagy a mennybe mennek a fiúk és szerencsére az utóbbi történt.
Azt a képet, hogy Magyarország csoportelsőként jutott tovább sosem fogom elfelejteni, ahogy az összes gólt sem
és az összes meccset sem.
Június 14. Auszria - Magyarország 0-2
Az első mérkőzésünk labdarúgó Európa-bajnokságon 1972 óta (akkor egyébként 4.helyen
végzett a válogatott). Nagyon nagy izgalmakkal vártam és nem indult túlságosan jól számunkra,
de Szalai és a végén Stieber góljaival megnyertük a mérkőzést és ekkor elindult a tombolás az
egész országban.
Június 18. Izland - Magyarország 1-1
4 nappal később Izland következett. Az orosz bírónak köszönhetően az izlandiak szereztek vezetést
és egészen a 90.percig bírták a szigetországiak. Akkor jött az öngól és nálunk elment az áram.
De szerencsére vissza is jött ugyanis valószínűleg miattam mehetett el, mert valami kábelt kihúztam
a nagy örömben illetve több "örömütést" mértem a falakra.
Június 22. Magyarország - Portugália 3-3
Habár nem nyertünk újabb 4 nap elteltével, de a későbbi győztes Portugália ellen elértünk egy
fantasztikus 3-3-as döntetlent. És ha az az Elek lövés bemegy...
A mérkőzés Dzsudzsák Balázs és Cristiano Ronaldo párharcaként is tekinthető ugyanis mindketten két-két gólt szereztek.
Erről a meccsről származik Ronaldo híres hisztije és toporzékolása.
Június 26. Magyarország - Belgium 0-4
Az akkori ranglista vezető belgák ellen már a nyolcaddöntőben léptünk pályára.
A belgák a 10.percben megszerezték a vezetést majd itt is ott is helyzetek után a 78.percben
döntötték el végleg a találkozót. Ezután a kitámadó magyar csapat még két gólt kapott,
de ekkora különbség nem volt a két válogatott között.
Annak ellenére, hogy a vége nem volt túl szép (igaz nem volt megérdemelt ekkora vereség),
de számomra és szerintem mindenki számára az volt, végre először igazán büszkék lehettünk hazánk
labdarúgóira (bár korábbi meccseken is azok lehettünk) és az, hogy Marseille utcáit bevették a magyar szurkolók és vonulva mentek a stadionig ami aztán világhírnévre kelt,
hát az felejthetetlen volt szintén, mint a tavalyi nyár eseményei.
Köszönöm,hogy végigolvastátok ezt az inkább sport rajongóknak szóló cikket.
Ne felejtsük,hogy az éjjel soha nem érhet véget még ha most elkezdett virradni és nem épp
a legjobb időszakon van túl a labdarúgás.
Ha tetszett írjátok meg, kövessetek Instagramon, Facebookon ,Ask.fm-en és mindenhol ahol lehet
és osszátok meg a bejegyzéseket.
Hamarosan találkozunk!
Sziasztok!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése