InterYOU 8.rész Páll Krisztinával

Ebben az epizódban visszatérünk a kézilabdához és vendégül látjuk Páll Krisztinát, aki Vác után most Gödön próbálja ki magát és egy nehéz döntés előtt áll, kézilabda vagy tanulás? Ezt megtudhatjuk, ha elolvassátok a vele készült interjút.

Szia Kriszti, mesélj röviden magadról, hogy az olvasók jobban megismerhessenek téged
Páll Krisztinának hívnak, 1998.06.08.-án születtem Budapesten, ikertestvéremmel együtt. Budapest közelében lakunk 2 drága kutyus társaságában. Mind a ketten kézilabdázunk és szinte mindig támogatjuk egymást a meccseken. Még van egy évem a gimnáziumban, szóval még tanulok, és persze a továbbtanulás is célként van kitűzve érettségi után. Nagyon céltudatos vagyok és maximalista. Rengeteg sport érdekel, főként a foci, a forma-1, vízilabda és természetesen a kézi.

A sport mit jelent számodra? Mennyire fontos az életedben?
A sport számomra mondhatni kikapcsolódás. Nem úgy értem, mintha nem szakadnék meg minden egyes alkalommal, de ilyenkor félre tudom rakni a problémákat, az aznapi történéseket és teljes mértékben az edzésre fókuszálok, másfél óráig olyan, mintha egy másik világban lennék. Mint említettem, nézni és űzni egyaránt szeretem, így meghatároz engem is.

Miért pont kézilabda? Miért pont Vác? A lakóhelyed közelében van?
Harmadikos koromban az egyik barátnőm lecsábított egy edzésre, én meg vevő voltam rá, mert akkortájt problémát éreztem a súlyommal kapcsolatban és a szüleim is jó néven vették, hogy mozogjak egy kicsit. Előtte ugyanis balettoztam, de azt szinte egyáltalán nem kedveltem, nem éreztem magam otthonosan benne. Így a helyi Dunakeszi Kinizsi csapatában kezdtem a kézilabdát és 6 évig kisebb nagyobb szünetekkel ott is játszottam. Utána az egyik Diakolimpián Vácon játszottunk a sulis csapattal, és az akkori váci ifi edző, Józsi bá' észrevett és elhívott egy edzésre, aztán szép 4 évet tudtam ott magam mögött. Sajnos, egy szabályváltoztatással lejjebb vitték a korhatárt a juniorok között, átugrottak egy évet-a '98-asokat, beleértve engem is- így Vácon nem tudtam tovább folytatni, ekkor jött a lehetőség, hogy a Vác fiókcsapatában, az NB1/B-ben szereplő Göd felnőtt csapatához mehetnék. Természetesen igent mondtam. Hiszen tavaly is érmesek lettek, több korábbi csapattársam is tag és nem mellesleg negyedórányira van a csarnok a lakhelyemtől.

Vácon a junior kerethez tartoztál, de Gödön már a felnőtt kerettel játszol, van különbség a kettő között?
Visszatérve a junioros éveimhez Vácon, elképesztő kemény edzéseket tudhatunk magunk mögött, főleg nyáron, alapozáson mindennap hullafáradtan estem be az ágyba délután. Persze, ez csak a javunkra vált, sokan ennek köszönhetően léphettek szintet.  A felnőtt csapat edzéseit látva, amik még keményebbek, sokszor elgondolkoztam, hogyha adott volna a lehetőség, élnék-e vele, hiszen rengeteg feláldozással jár. Mind fizikailag, mind lelkileg megterhelő dolog az első osztályban játszani, csak sokan ebbe nem gondolnak bele. Ugye, jelenleg már felnőtt kerethez tartozom itt Gödön, de más szint, mint ami Vácon volt. Régen célom volt felnőtt első osztályban szerepelni, ez azóta azonban átértékelődött és nem tudnék most rá pontos választ adni.

De azért gondolom neked is a profi sportkarrier és a válogatott a célod, mint sok mindenki másnak a fiatal kézisek között
Nem feltétlen, ezt kell még mérlegelnem magamban, hiszen jövőre érettségi, utána továbbtanulás, és máris ellentmondásba kerülök. Vagy a sport vagy a tanulás. Persze, sokan csinálják a kettőt egyszerre, de én ebben aligha hiszek, akkor az egyikbe biztosan nem raksz annyi energiát is időt, mint kellene, így máris értelmét veszti a dolog. Szintúgy a jövő gondolta: szomorú, de az összes kézilabdást figyelembe véve, jóhogy 1%-unk az, aki tényleg megélhetésként játszik. Így még várat magára a válasz, de ha csak egy darabig is, de a tanulást mindenképpen előtérbe szeretném helyezni.

A kézilabda mellett miket szoktál még csinálni? Milyen hobbijaid vannak?
Ha ezt a kérdést akkor teszed fel, amikor Vácon edzem, nem tudtam volna rá válaszolni. Suli után egyből mentem edzésre és este 7-8 fele értem haza. Abszolút semmi nem fért bele, ma ez így könnyebb, több időm van a barátokra, családra. Kedvenc hobbim a festés és a rajzolás, portékat készítek főként. A legjobb rész az egészben, amikor nem hiszi el az, akinek mutatom, hogy én készítettem.

Vannak-e egyéb terveid az életben? Mik ezek?
Az egyéb terveimet már korábban részleteztem, egyetem után lehetőleg gyors elhelyezkedés. Eddigi álommunka egy diplomata állás lenne egy külföldi konzulátuson, érdekel a külügy, de ugyanakkor a médiában is, mondjuk egy vágóként vagy műsorkészítőként ugyanúgy el tudnám magam képzelni, így széles a palettám úgy néz ki, de majd meglátjuk mi lesz a végén, lehet, hogy teljesen más irányba fogok mozogni, ki tudja.

Hogy érzed magad Gödön? Milyen a csapat, klubvezetés, játékostársak?

Bár még csak pár hete edzek itt Gödön, kiváló a hangulat és mindenki kedves velem. Elsőre furcsa volt felnőttekkel játszani, hiszen eddig csak korombeliekkel voltam együtt, de ez már kb. a 2. edzésen nem jelentett problémát. Kihívásként tekintek erre az egészre és próbálom mindig a maximumot kihozni magamból. Izgalommal várom az ősszel kezdődő szezont. 

Köszönöm szépen, hogy elfogadtad a megkeresésem és sok sikert kívánok a jövőre nézve! :)

Nektek is köszönöm szépen a figyelmet, remélem, hogy tetszett az interjú Krisztivel.
Ha a pályán nem is, de az életben, mint egy sikeres személy találkozhatunk még vele.
Követni tudtok az ismert oldalaimon, Krisztit pedig itt tudjátok.
Hamarosan újra jelentkezem, ahogy már megszokhattátok.

Sziasztok!