Meddig érdemes egy barátságért küzdeni?
Bizonyára sokan gondolkodtatok már el ezen, hogy meddig érdemes elmenni egy barátság megmentése érdekében.
A mai bejegyzés erről fog szólni, hogy a saját tapasztalataimat és a saját véleményem osztom meg veletek és próbálok tanácsot is adni egyben, hátha ti jobban fogjátok kezelni ezeket a helyzeteket mostantól.
Van ez a szólás-közmondás, hogy az ember társas lény, lassan a falra mászom tőle (mint, ahogy szinte minden más közmondástól is), hiszen ilyen dolgokkal mindenki tisztában van, néha néha kell az egyedüllét, de hosszú távon inkább rosszabb hatása van, mint jobb. De jobb 2-3 igaz barát, mint 100 érdekre épülő "barátság".
Szerencsésnek mondhatom magam, mert sosem voltam kiközösítve, mindig megvolt a saját társaságom és vannak barátaim akikre számíthattam/számíthatok, de óhatatlanul megjelennek az ember életében olyanok, akik csak belépnek és már mennek is tovább, viszont olyanok is, akik belépnek, mennének tovább, de mi ezt nem szeretnénk.
Ha az illetőbe szorult némi empátia vagy emberség akkor őszinte lesz veled és megmondja, hogy hagyjátok egymást, ne keressétek egymást, mert nem jó ez a dolog veletek. A másik eshetőség, hogy marhára nem szól semmit se és te csak küzdesz, mész utána és konkrétan egy idő után magadnak teszed még rosszabbá a helyzetet. Én megtapasztaltam már mindkét oldalát ennek.
Volt olyanban részem, mikor kerek perec megmondták nekem, hogy bocs, nincs jövője ennek a barátságnak, és ez még tulajdonképpen annyira esik rosszul, mint jól, mert hát őszinte volt, amit becsülök.
De mikor az a bizonyos "barát" inkább leszar, nem kommunikál veled, látványosan hanyagol, akkor maximum 2-3 hét az az időtartam amíg érdemes esélyt adni annak, hogy bármi is visszafordítható. Szerencsére ilyennel kapcsolatban is van jó tapasztalatom és azóta már felhőtlen a barátságunk és nagyon erősnek mondanám, de kellett érte dolgozni, viszont ezek megérik így utólag látva a dolgokat. Egy hirtelen eltűnés, kerülés vagy teljes kapcsolatmegszakítás mögött is állhatnak olyan történések amiről az illető nem tehet csak ez lett a végkifejlete, ezeket idővel helyre lehet hozni. A legjobb az lenne, ha ilyenből történne a legtöbb (nyilván amellett, hogy nem szakad meg barátság).
Ennek a rosszabb végkifejlete, hogy egyik nap még semmi baj nem volt a másik naptól kezdve teljesen megszakad a kapcsolat, nem kapsz magyarázatot, nem kapsz semmi infót és vége van. Nekem is van ilyen emlékem, hogy aznap még semmi jel, majd másnap már nem ír, nem reagál, te pedig csak írsz és írsz reménytelenül, majd ha a másik fél ezt megunja és letilt akkor ott a vége mindennek. Keletkezik egy űr, amit időbe telik befoltozni, majd pont mielőtt sikerülne akkor feltűnik az illető, az élet már csak ilyen.
Ha már itt tartunk, hogy az élet ilyen akkor említsük meg azt is, hogy az élet nem mindig a legjobb, de ezek edzenek minket, ne ragadjunk le egy személynél, ha erről van szó, úgyis mindennek úgy kell alakulnia, ahogy az meg van írva, de véleményem szerint 2-3 hétnél tovább nem érdemes küzdeni egy barátságért, ha semmi esélyt nem látsz.
Remélem érdekesnek találtátok az írásomat és tudtatok meríteni ebből.
Ha bármi észrevételetek van, akkor írjatok nekem Facebookon, Instagramon, Askon, E-mailben (viktorsworld2017@gmail.com).
Legyen szép napotok!
Sziasztok!
A mai bejegyzés erről fog szólni, hogy a saját tapasztalataimat és a saját véleményem osztom meg veletek és próbálok tanácsot is adni egyben, hátha ti jobban fogjátok kezelni ezeket a helyzeteket mostantól.
Van ez a szólás-közmondás, hogy az ember társas lény, lassan a falra mászom tőle (mint, ahogy szinte minden más közmondástól is), hiszen ilyen dolgokkal mindenki tisztában van, néha néha kell az egyedüllét, de hosszú távon inkább rosszabb hatása van, mint jobb. De jobb 2-3 igaz barát, mint 100 érdekre épülő "barátság".
Ha az illetőbe szorult némi empátia vagy emberség akkor őszinte lesz veled és megmondja, hogy hagyjátok egymást, ne keressétek egymást, mert nem jó ez a dolog veletek. A másik eshetőség, hogy marhára nem szól semmit se és te csak küzdesz, mész utána és konkrétan egy idő után magadnak teszed még rosszabbá a helyzetet. Én megtapasztaltam már mindkét oldalát ennek.
Volt olyanban részem, mikor kerek perec megmondták nekem, hogy bocs, nincs jövője ennek a barátságnak, és ez még tulajdonképpen annyira esik rosszul, mint jól, mert hát őszinte volt, amit becsülök.
Ennek a rosszabb végkifejlete, hogy egyik nap még semmi baj nem volt a másik naptól kezdve teljesen megszakad a kapcsolat, nem kapsz magyarázatot, nem kapsz semmi infót és vége van. Nekem is van ilyen emlékem, hogy aznap még semmi jel, majd másnap már nem ír, nem reagál, te pedig csak írsz és írsz reménytelenül, majd ha a másik fél ezt megunja és letilt akkor ott a vége mindennek. Keletkezik egy űr, amit időbe telik befoltozni, majd pont mielőtt sikerülne akkor feltűnik az illető, az élet már csak ilyen.
Ha már itt tartunk, hogy az élet ilyen akkor említsük meg azt is, hogy az élet nem mindig a legjobb, de ezek edzenek minket, ne ragadjunk le egy személynél, ha erről van szó, úgyis mindennek úgy kell alakulnia, ahogy az meg van írva, de véleményem szerint 2-3 hétnél tovább nem érdemes küzdeni egy barátságért, ha semmi esélyt nem látsz.
Remélem érdekesnek találtátok az írásomat és tudtatok meríteni ebből.
Ha bármi észrevételetek van, akkor írjatok nekem Facebookon, Instagramon, Askon, E-mailben (viktorsworld2017@gmail.com).
Legyen szép napotok!
Sziasztok!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése